Utazásunk Zakynthosra a Koronavírus idején
A nyaralást még január legelején foglaltuk az IBUSZ-nál, amikor a koronavírus még sehol nem volt Magyarországon. Amikor a vírus berobbant először azt hittük nem lesz belőle semmi, de aztán június elején elkezdték feloldani a korlátozásokat és úgy tűnt a mienk lesz az első turnus pont ami indulhat. Végül egy hetet csúsztatott rajta az utazási iroda így július 11 lett az indulásunk dátuma. Nemsokkal előtte kiderült, hogy ki kell tölteni egy regisztrációs kérdőívet és csak QR kóddal lehet belépni az országba. A visszaigazolás szerint ezt az indulás napján éjfélkor küldik ki és mivel mi hajnal 2-kor indultunk a reptérre volt egy kis izgulás, hogy megérkezik e időbe, de éjfél előtt szerencsére megjöttek mindenkinek a kódok. A reptérre a cserebogár transzferrel mentünk, hogy hajnalban ne kelljen még külön parkolóval foglalkozni. Oda érve csak a mi gépünk utasai kígyóztak egy hosszú sorban. Nagyon lassan haladtunk, mert mindenkinek megnézték van e kódja. Voltak páran, akiknek nem volt meg, velük ott töltettek valamit ki. Mi a sor vége fele voltunk, így végül a gép indulása előtt 10 perccel végeztünk csak a poggyász feladással, de nem izgultunk, mert még mögöttünk is voltak és gondoltuk úgysem indul el egy chartergép amíg mindenki nem végzett. A gépen és a reptéren is kötelező volt végig a maszk, ez nem volt túl kényelmes, de ki lehetett bírni. A leszállás után rövid buszozás után megérkeztünk a Marelen Hotelbe. Ott mindenkinek megmérték a lázát. Majd máris lehetett menni reggelizni. Itt volt az első kellemetlenebb élmény, mert egy turnusnyi ember állt sorba kint a tűző napon, az étterembe ugyanis csak meghatározott számú ember lehetett és családonként engedték be az embereket. Bejutva a pincérek szolgáltak ki mindenkit a svédasztalnál. És mivel a magyarok nem a nyelvtudásukról híresek, voltak vicces jelentek: "Abból kérek kettőt, mondom keeetőőt", néhányszor segítettem fordítani, ha már valaki nagyon elakadt 🙂 Ami még érdekesség volt, hogy a tálcát egyből kikapták a kezünkből amint az asztalhoz értünk, illetve volt egy pincér aki olyan túlbuzgó volt, hogy csak egy pillanatra néztem félre kanállal a kezembe, volt süti nincs süti, mire visszanéztem már elvette előlem 🙂 Többen is rászólhattunk mert a vége fele, már kérdezte: "Finiiish? Bravo!!" 🙂 A hotel egyébként kb 60%-on lehetett tele, sok volt a magyar és inkább valami szlávok lehettek még rajtunk kívül. nyugati turisták szinte alig voltak a szigeten. A dolgozók úgynevezett face shield-ekben voltak, ami nem hagyományos maszk volt, hanem egy plexi volt az állukra erősítve. Nekünk sehol nem volt kötelező a maszk, viszont minden üzlet előtt voltak kézfertőtlenítők, amiket elvben kötelező lett volna használni belépéskor, de ezt ahogy láttam nem sokan tartották be.
A tenger Kalamaki beachen gyönyörű homokos és kristálytiszta és meleg volt, sokkal szebb mint Olaszországban, a parton kevesen voltak. Napágyakat lehetett bérelni, 7 euró /nap-ért , de ebben az is benne volt, hogy a rendelést a partra hozták a hozzá tartozó bárból.
Első két nap a közeli partot és a hotel medencéit fedeztük fel, a kirándulásainkat Zakynthos, a Kelet virága oldalon Dórinál foglaltuk, Hétfőre volt tervezve az úgynevezett Kaiki teknősleses kirándulás, de a hullámzó tenger miatt keddre lett módosítva. Elsőre nem értettük, mert a partról csendesnek tűnt a tenger, de később hallottuk másoktól, hogy akik hétfőn az Ibusz szervezésben mentek el Navagio-ba, féltek a hajón, úgy imbolygott.
Hétfőn végül bementünk Zakhynthosba a fővárosba taxival, a buszok nagyon ritkán járnak és ahogy ott mondták Görögös a menetrend, nemritka, hogy akár 1 órát is késnek, a taxik előre megadott fix áron közlekednek. Pl: Kalamaki- Zakynthos 10 EUR, Banan beach- Kalamaki 24 EUR. A fővárosban tettünk egy kört a helyi kivonattal, amin csak mi voltunk, később elindult a Laganasi kisvonat is, ami Kalamakiban is megállt, azzal jobban megérte volna. Elmentünk még a Banana beach-re amit a legszebb homokos strandnak tartanak a szigeten. Mi nem voltunk annyira elájulva tőle, bár a Casa Playa nevű bárból valóban pazar a kilátás. Illetve itt vannak különféle vízi sportolási lehetőségek is.
A nyaralást még január legelején foglaltuk az IBUSZ-nál, amikor a koronavírus még sehol nem volt Magyarországon. Amikor a vírus berobbant először azt hittük nem lesz belőle semmi, de aztán június elején elkezdték feloldani a korlátozásokat és úgy tűnt a mienk lesz az első turnus pont ami indulhat. Végül egy hetet csúsztatott rajta az utazási iroda így július 11 lett az indulásunk dátuma. Nemsokkal előtte kiderült, hogy ki kell tölteni egy regisztrációs kérdőívet és csak QR kóddal lehet belépni az országba. A visszaigazolás szerint ezt az indulás napján éjfélkor küldik ki és mivel mi hajnal 2-kor indultunk a reptérre volt egy kis izgulás, hogy megérkezik e időbe, de éjfél előtt szerencsére megjöttek mindenkinek a kódok. A reptérre a cserebogár transzferrel mentünk, hogy hajnalban ne kelljen még külön parkolóval foglalkozni. Oda érve csak a mi gépünk utasai kígyóztak egy hosszú sorban. Nagyon lassan haladtunk, mert mindenkinek megnézték van e kódja. Voltak páran, akiknek nem volt meg, velük ott töltettek valamit ki. Mi a sor vége fele voltunk, így végül a gép indulása előtt 10 perccel végeztünk csak a poggyász feladással, de nem izgultunk, mert még mögöttünk is voltak és gondoltuk úgysem indul el egy chartergép amíg mindenki nem végzett. A gépen és a reptéren is kötelező volt végig a maszk, ez nem volt túl kényelmes, de ki lehetett bírni. A leszállás után rövid buszozás után megérkeztünk a Marelen Hotelbe. Ott mindenkinek megmérték a lázát. Majd máris lehetett menni reggelizni. Itt volt az első kellemetlenebb élmény, mert egy turnusnyi ember állt sorba kint a tűző napon, az étterembe ugyanis csak meghatározott számú ember lehetett és családonként engedték be az embereket. Bejutva a pincérek szolgáltak ki mindenkit a svédasztalnál. És mivel a magyarok nem a nyelvtudásukról híresek, voltak vicces jelentek: "Abból kérek kettőt, mondom keeetőőt", néhányszor segítettem fordítani, ha már valaki nagyon elakadt 🙂 Ami még érdekesség volt, hogy a tálcát egyből kikapták a kezünkből amint az asztalhoz értünk, illetve volt egy pincér aki olyan túlbuzgó volt, hogy csak egy pillanatra néztem félre kanállal a kezembe, volt süti nincs süti, mire visszanéztem már elvette előlem 🙂 Többen is rászólhattunk mert a vége fele, már kérdezte: "Finiiish? Bravo!!" 🙂 A hotel egyébként kb 60%-on lehetett tele, sok volt a magyar és inkább valami szlávok lehettek még rajtunk kívül. nyugati turisták szinte alig voltak a szigeten. A dolgozók úgynevezett face shield-ekben voltak, ami nem hagyományos maszk volt, hanem egy plexi volt az állukra erősítve. Nekünk sehol nem volt kötelező a maszk, viszont minden üzlet előtt voltak kézfertőtlenítők, amiket elvben kötelező lett volna használni belépéskor, de ezt ahogy láttam nem sokan tartották be.
A tenger Kalamaki beachen gyönyörű homokos és kristálytiszta és meleg volt, sokkal szebb mint Olaszországban, a parton kevesen voltak. Napágyakat lehetett bérelni, 7 euró /nap-ért , de ebben az is benne volt, hogy a rendelést a partra hozták a hozzá tartozó bárból.
Első két nap a közeli partot és a hotel medencéit fedeztük fel, a kirándulásainkat Zakynthos, a Kelet virága oldalon Dórinál foglaltuk, Hétfőre volt tervezve az úgynevezett Kaiki teknősleses kirándulás, de a hullámzó tenger miatt keddre lett módosítva. Elsőre nem értettük, mert a partról csendesnek tűnt a tenger, de később hallottuk másoktól, hogy akik hétfőn az Ibusz szervezésben mentek el Navagio-ba, féltek a hajón, úgy imbolygott.
Hétfőn végül bementünk Zakhynthosba a fővárosba taxival, a buszok nagyon ritkán járnak és ahogy ott mondták Görögös a menetrend, nemritka, hogy akár 1 órát is késnek, a taxik előre megadott fix áron közlekednek. Pl: Kalamaki- Zakynthos 10 EUR, Banan beach- Kalamaki 24 EUR. A fővárosban tettünk egy kört a helyi kivonattal, amin csak mi voltunk, később elindult a Laganasi kisvonat is, ami Kalamakiban is megállt, azzal jobban megérte volna. Elmentünk még a Banana beach-re amit a legszebb homokos strandnak tartanak a szigeten. Mi nem voltunk annyira elájulva tőle, bár a Casa Playa nevű bárból valóban pazar a kilátás. Illetve itt vannak különféle vízi sportolási lehetőségek is.
Kedden szerencsére már elindult a kis hajókázásunk a teknős öbölbe Dórival, ahol sikerült is lencsevégre kapni egy jó félméteres tekit. Majd elhajóztunk a Keri barlagokhoz ahol a hajóról ugrálva lehetett fürödni. A sznorkel maszk amit vettem nagyon jó volt, sokkal jobb mint egy sima búvármaszk pipával, utólag már sajnáltam, hogy a gyereknek nem vettem. Vettem még egy kis SJCAM vízalatti kamerát is, ami ugyan nem GoPro, de családi videókra tökéletes volt. Ezzel videóztam úszás közben és nagyon szépen visszaadta mit lehetett látni. A víz annyira tiszta volt, hogy a minimum 10 méteres mélységbe is le lehetett látni az aljára. A kishajóval megálltunk még a teknős szigeten, végül átmentünk a Cameo szigetre is és ott is fürödtünk egy jót.
Szerdára szintén Dórinál béreltünk egy Suzuki Jimny kabriót és azzal jártuk be a szigetet. Megnéztük felülről a Navagio öblöt, elmentünk Agios Nikolaosba és onnan kishajóval mentünk el a Kék barlangokhoz, amikbe bevilágít a napfény és a kék víz kékre színezi egy kis fényjátékkal a barlangokat is belülről. Fürödtünk is egyet ahol még egy kis barlangba is beúsztam :) Onnan elmentünk Campiba, ahonnan gyönyörű volt a kilátás, illetve ha valaki naplementét szeretne nézni innen a legszebb nekünk sajnos nem volt szerencsénk mert pont mire kezdett lemenni a nap befelhősödött az ég. Innen kezdődött egy kis kaland, ugyanis a GPS rávitt minket egy földútra ami végül egy szakadékokkal teli szerpentinre is átvitt , így még jó hogy Jeep-el voltunk ami bírta az utat. :) Így a Jeep Safarira sem kellett külön befizetnünk :D Innen megérkeztünk a Porto Limniose öbölbe ami egy nagyon szép sziklás stranddal rendelkezik sok sok ugrálási lehetőséggel, majd átmentünk Porto Roxara is ahol szintén úszkáltunk kicsit. Elmentünk még Keribe is hogy megnézzük Görögország legnagyobb zászlaját a világító tornyot és az útikönyvek egy hangulatos éttermet is reklámoznak, de ezek mind zárva voltak. Így Kerit most nem érdemes külön meglátogatni szerintem. Itt csak egy Üvegtigris féle lakókocsi szedett kvázi belépőt, egy-egy ital áráért, lehetett leülni megnézni a naplementét.
Csütörtökön pihentünk kicsit a szállodában és a parton, Pénteken mentünk el ismét kirándulni a várva várt Navagio öbölbe hajóval. Nagy hajóval mentünk a Zakynthosi kikötőből, ami ugyan nem volt tele, de azért itt sokan voltak, de itt is inkább szlávok és magyarok. Útközben megálltunk Xigia-nál a kénes vízben fürödni, majd megérkeztünk a hajóroncshoz. Az öbölben lentről is megcsodálhatja mindenki a két minimum 50 árnyalatát. Ezt mindenkinek látni kell. A part apró fehér kavicsos, fürdő cipő nagyon ajánlott, a víz gyorsan mélyül és elég hullámzó volt, szegény Vencelt ki is dobta úszógumistól egy hullám teljesen a partra. Csináltunk persze pár sztárfotót aztán indultunk is vissza. Este elbúcsúztunk a tengertől majd sajnos gyorsan véget is ért a nyaralás, másnap kora reggel indultunk haza. A repülő még hátszelet is kaphatott, mert kb félórával előbb landolt a tervezettnél. :)
Ez volt első Görögországi nyaralásunk és meg kell mondjam, nagyon visszavágyunk :)
Összefoglaló videó:
https://youtu.be/PHV1rlPJDgI
Szerdára szintén Dórinál béreltünk egy Suzuki Jimny kabriót és azzal jártuk be a szigetet. Megnéztük felülről a Navagio öblöt, elmentünk Agios Nikolaosba és onnan kishajóval mentünk el a Kék barlangokhoz, amikbe bevilágít a napfény és a kék víz kékre színezi egy kis fényjátékkal a barlangokat is belülről. Fürödtünk is egyet ahol még egy kis barlangba is beúsztam :) Onnan elmentünk Campiba, ahonnan gyönyörű volt a kilátás, illetve ha valaki naplementét szeretne nézni innen a legszebb nekünk sajnos nem volt szerencsénk mert pont mire kezdett lemenni a nap befelhősödött az ég. Innen kezdődött egy kis kaland, ugyanis a GPS rávitt minket egy földútra ami végül egy szakadékokkal teli szerpentinre is átvitt , így még jó hogy Jeep-el voltunk ami bírta az utat. :) Így a Jeep Safarira sem kellett külön befizetnünk :D Innen megérkeztünk a Porto Limniose öbölbe ami egy nagyon szép sziklás stranddal rendelkezik sok sok ugrálási lehetőséggel, majd átmentünk Porto Roxara is ahol szintén úszkáltunk kicsit. Elmentünk még Keribe is hogy megnézzük Görögország legnagyobb zászlaját a világító tornyot és az útikönyvek egy hangulatos éttermet is reklámoznak, de ezek mind zárva voltak. Így Kerit most nem érdemes külön meglátogatni szerintem. Itt csak egy Üvegtigris féle lakókocsi szedett kvázi belépőt, egy-egy ital áráért, lehetett leülni megnézni a naplementét.
Csütörtökön pihentünk kicsit a szállodában és a parton, Pénteken mentünk el ismét kirándulni a várva várt Navagio öbölbe hajóval. Nagy hajóval mentünk a Zakynthosi kikötőből, ami ugyan nem volt tele, de azért itt sokan voltak, de itt is inkább szlávok és magyarok. Útközben megálltunk Xigia-nál a kénes vízben fürödni, majd megérkeztünk a hajóroncshoz. Az öbölben lentről is megcsodálhatja mindenki a két minimum 50 árnyalatát. Ezt mindenkinek látni kell. A part apró fehér kavicsos, fürdő cipő nagyon ajánlott, a víz gyorsan mélyül és elég hullámzó volt, szegény Vencelt ki is dobta úszógumistól egy hullám teljesen a partra. Csináltunk persze pár sztárfotót aztán indultunk is vissza. Este elbúcsúztunk a tengertől majd sajnos gyorsan véget is ért a nyaralás, másnap kora reggel indultunk haza. A repülő még hátszelet is kaphatott, mert kb félórával előbb landolt a tervezettnél. :)
Ez volt első Görögországi nyaralásunk és meg kell mondjam, nagyon visszavágyunk :)
Összefoglaló videó:
https://youtu.be/PHV1rlPJDgI
